tegnap azt álmodtam hogy rávettem magam
hogy ne csak a napomról beszéljek mikor hozzám szólsz
hanem az érzéseimről is,
és álmomban olyan bátor voltam
hogy elmondtam, mennyire szeretlek
és még azt is megkérdeztem egy jól összerakott mondatba zsúfolva
hogy te is szeretsz e engem.
Azt mondtad, hogy nem,
én meg azt,
hogy ez most rohadt kínos.
Még álmomban sem jött össze.
MindjártKari. Vegyünkajit. Demitvegyünk. Gyertyajólesz. Deezbüdös. Jóazneki. Dedrágais. Akkorteddle. Vanmásötlet? Bögreisjó. Vannekisok. Majdleszmégtöbb. Nézdezolcsó. Kicsittörött. Úgyselátszik. Veddmegakkor. ÉsaDani? Azmegkiaz? Tesódbazdki. Jarágondolsz? Kimásrahe? Vegyélcsokit. Sütnikéne. Miafasztmár? Mézeskalit. Sütahalál. Úgyisleég. Akkorbejglit. Kirepedne. Díszítsünkfát. Görbeafa. Gyantáslettem. Baszdráadíszt. Holazégő? Kiégettem. Vigyázzfeldől. Miértnemszóltál? Szóltambazdmeg. Széttörtadísz. Nemhiszemel. Kifolytavíz. Holacsúcsdísz? Nemtevetted? Mondtamveddmeg. Engedjükel. Mitcsináljunk? Nézzünkfilmet. Jódemelyiket? Betörőset. Láttamsokszor. AkkorGrinchet. Aztisláttam. Szarazegész. Csomagoljunk. Holacellux? Faszomtudja. Aúazujjam. Belevágtál? Nemiskicsit. Hívjakmentőt? Utálomezt. Akarácsonyt? Mindentfaszom. Stresszazegész. Jövőrelesz? Remélemnem.
Az anyósülésen ülve
szakadó esőben
kezdőbetűt rajzolni az ablak párájába,
a jelzőlámpa elmosódott fénye
és a csillogó aszfalt között észrevenni
hogy ő sétál át előtted a zebrán
valaki mással.
Belesüllyedni az ülésbe
egy hatalmas ordítást visszanyelni
és elfordítani a fejed hogy ne lássa a sofőr
hogy mellette valaki némán haldoklik.
Az érzés.
Mikor csak nyitogatod az appokat, de sehol semmi.
Üresnek érzed magad és magányosnak.
Nincs kivel beszélgetni egy jó ízűt.
Csak fekszel.
gyerekek ne erezzuk mar magunkat uresnek csak mert nem jon ertesites!!! ne hagyjuk tonkremenni a vilagunkat
Te már alszol a csíkos takaród alatt
én meg itt ülök
a földön
mert megbeszéltük hogy majd
egy takaró alá bújunk
de te fáztál
és magadrahúztad az egészet
és én nem merem visszahúzni
nehogy felébredj.
Hallom, beteg vagy
mert nem egyenletesen szuszogsz
de amíg itt ülök a földön
és Te nem fázol
addig baj nem lesz
megígértem.maximum felfázom
-Azt hittem, hogy ezt érzések nélkül játszuk.
-Én meg azt hittem, hogy nem is játszunk.
semmi konkrét
én mindig a jajbocsi nemide voltam
vagy a mégse mert meggondoltam magam
néha megjutalmaztak egy kis talán majd máskorral
de végül úgyse lett belőle soha semmi.
pedig ha minden ígéret amit a szemembe mondtak
most hirtelen teljesülne
csak kapkodnám a fejem
és eljátszanám hogy elhiszem amiket mondanak
valójában meg úgyse hinném el mert ennyi arc után már könnyen felismerem a hazudó szempárt
igazából annyira nem is érdekel az egész.
Féllábú éjszaka járt nálam
ez annyit jelent hogy már majdnem aludtam de
folyton eszembejutottál
nem tudom hogy hogy tudok mindig ilyen unalmas lenni
hogy már ennyi éve te vagy az egyetlen témám
nyilván meguntad már te is azt hogy szeretlek
pont úgy ahogy én is
bele se képzelj hogy milyen szörnyű lehet a plüssállatomnak
akihez bújva minden este miattad szomorkodom.
tudom hogy a zene amit velem hallgatsz
másra emlékeztet és csak azért hallgatod velem
hogy majd hátha egyszer én is azzá válok mint akit te szeretnél helyettem látni melletted
akivel máskor máshol hallgattad ezt a zenét és szeretted
Anonymous asked:
Ez olyan mint egy metróállomáson
a sínek mellé felfestett csík,
ahová nem szabad állni.
fel van festve, át lehet lépni,
nem tart vissza senki.
ha átléped, kockáztatsz, rosszabb esetben elveszted az egyensúlyod, és azt nem éled túl.
ez van a korlátokkal is, amiktől nem lehet teljesen független egy ember
ha kapcsolatban van.
lehetsz mással, kockáztathatsz,
rosszabb esetben elveszíted, és azt nem éled túl.
ha mindent szabad
és nincsenek korlátok,
akkor nem is érezzük
hogy van mellettünk valaki,
akinek számít hogy mit csinálunk
függetlenség a szerelemben olyan mint
egy reggeli metró üresen.
nem az igazi.
vagy mint a metrópótló autóbusz.
vagy a metrópótló autóbuszt pótló busz.
Metró, de mégsem az, csak majdnem.
Egy ideig még rekordokat döntöttünk, hogy hány órát tudunk áttelefonálni,
meg melyikőnk alszik el hamarabb a másik énekére a vonal túlsó végén,
aztán egy idő után már csak a kötelező mi van veled, mit csináltál ma
és mikor már minden lényegtelen dolgot elmeséltünk, és a másik már jó mélyeket aludt rá,
akkor jött a néma csend percekig,
hosszú percekig.
Aztán valamelyikőnktől egy béna kifogás: fáradt vagyok vagy hogy hív valaki más
és a vonal másik végén győztesként örültünk legbelül.
Akkorákat sóhajtottunk ilyenkor, hogy a kiáramló levegő mindig lapozott egyet a naptárban; egy újabb nap letudva.
A legaktívabbak persze mindketten az elköszönésnél voltunk,
mert akkor nagyon hevesen mondhattuk ki végre a várva várt búcsúszavakat:
sziapusziszeretlek.
szóval ott ültünk egymás mellett
és hallgattuk a körülöttünk lévők jókedvét
és mindketten megpróbáltuk elfedni hogy milyen jó hogy újra találkoztunk.
láttam a szemeden hogy millió kérdésed lett volna hozzám
például hogy hol voltam az elmúlt hónapokban
vagy hogy mit keresek épp itt
te pedig biztos láttad rajtam
hogy mindent elmeséltem volna neked
még azt is hogy mennyire keserű a kávé nélküled
vagy hogy milyen viharos az idő ha nem vagy velem
ehelyett mindketten csak némán ültünk
meg néha a társasággal felnevettünk
fogalmam sincs hogy min
de mindenki nevetett
és túl egyértelmű lett volna a kettőnk közti feszültség
ha épp csak mi ketten bámulunk előre remegve a harsány hangok között.
Megkérdeztem,
hogy miért vagy szomorú.
Elfelejtettem,
hogy én is az vagyok.
